a római hadsereg legnagyobb önálló egysége. Létszáma korszakonként változó, a köztársaság korában 4200 gyalogos és 300 lovas. Augustus idején 6-7000 katona alkotta.
itáliai népek az ókori Latiumban. Indoeurópai eredetű italicus nyelvük a római terjeszkedés nyomán először Itáliában, majd a meghódított területeken is általánossá vált. Később a keresztény egyház hivatalos nyelvévé vált.
a Biblia szerint a zsidók által elfoglalt terület, az Ígéret földje. A hagyomány tejjel és mézzel folyó földként említi, így a bőség és jólét jelképévé vált.
az a folyamat, amelynek során a vadállatok - tudatos emberi tevékenység hatására - az ember által meghatározott körülményekhez alkalmazkodva, háziállatokká válnak.
görög szó, eredeti jelentése "a bölcsességet szerető". Olyan tudóst jelöl, aki az emberi élet nehéz és fontos kérdéseivel foglalkozik, például mi az élet értelme, hogyan ismerhető meg a világ, mi az ember lényege.
Észak-Itáliában élő ókori nép. Kezdetben Rómának is etruszk királyai voltak, később a rómaiak meghódították őket, s ezután elveszítették nyelvüket, beolvadtak.
négyszög alaprajzú törvénykezési csarnok a római építészetben. Később ennek mintájára kezdték építeni a keresztény templomokat. Az elnevezés régebben a templom formáját jelölte, a középkortól kezdve a templom nagyságára, kiemelt jelentőségére utal.
a társadalmi függés egy formája, amikor az adósságukat visszafizetni nem tudó szabadok vagy családtagjaik elveszítették szabadságukat, a hitelező hatalma alá kerültek.
ókori római középület, a gladiátor- és állatviadalok, hajócsaták bemutatására szolgált. Eleinte fából, később kőből építették. Részei: a küzdőtér (aréna) és az emeletes nézőtér.