(latin=viselt dolgok) valamely nép, történelmi személyiség vagy eseménysorozat történetét feldolgozó történetírói alkotás. A középkori latin nyelvű történetírás irodalmi igényességű műfaja; gyakran szerepeltet mondai, illetve képzelt alakokat és személyeket. Nyugat-Európában és a Bizánci Birodalomban az 5-12. században élte virágkorát. Magyarországon az első a 11. században keletkezett, azóta elveszett úgynevezett ősgesta volt, amelyet későbbi szerzők (Anonymus, Kézai Simon stb.) munkáikban átdolgozva használtak fel.