az erdőterület kiirtása eredményeként nyert földön (irtás) keletkezett település. Az irtásfalvakban egységet alkotott a házhely, a szántó és a legelő, nem volt dűlő és nyomás. Magyarországon főként a Felvidéken (mai Szlovákia) és Erdélyben keletkeztek a 12-15. században, majd a 18-19. században.