Fogalmak - történelem

a 19. század első felének főként Közép-Európában uralkodó stílusirányzata. A polgárság ízlését kifejező biedermeier elsősorban az iparművészetre, a lakáskultúrára és a divatra hatott. Főbb jellemvonásai a célszerűség, az egyszerű szerkezet, az otthonosság, anyagszerűség és az aprólékos műgond.

(enclosure) a parasztság közös földtulajdonának a földbirtokosok általi erőszakos kisajátítása a 16-18. századi Angliában. A földeket árokkal, élő sövénnyel vették körül (innen származik a bekerítés elnevezés). A nincstelenné vált parasztok a városokba özönlöttek, s olcsó munkaerőt biztosítottak a rohamos fejlődésnek indult iparnak.

női vallásos közösségek tagjai a 12-14. századi Nyugat-Európában. Az első közösséget Lambert de Béghe hitszónok alapította 1180 körül. A szerzetesi fogadalom nélkül élő tagok úgynevezett beginaudvarokban (fallal körülzárt házak, kórház, templom) saját munkájukból éltek.

dalaikat hárfaszerű hangszer kíséretében előadó kelta énekmondók. A politikai és vallási életben is jelentős szerepet vivő dalnok-költők rendekbe tömörültek. Galliában (a mai Franciaországban) a római hódítással eltűntek, de befolyásuk Írországban, Skóciában és főként Walesben évszázadokon keresztül megmaradt.

egy-egy bán kormányzása alatt álló terület. Az első bánságok a középkori Magyarország déli határvidéken alakultak ki (szörényi, kucsói, macsói, sói, ozorai, horvát-szlavón, dalmát) a 12-13. században. A 15. században felállított jajcai, nándorfehérvári és szreberniki bánság fontos szerepet játszott a török-ellenes küzdelmekben. A 18-19. századi temesi Bánságot a Habsburg-kormányzat hozta létre, melynek középkori előzménye volt.

a királyt felségjoga alapján megillető regálék egyik fajtája a feudális Magyarországon. A királyok kiváltságolt bányászai bárki birtokán szabadon kereshettek és bányászhattak ércet, a királynak járó bányaadó (urbura) lefizetése ellenében. Károly Róbert uralkodásától kezdve, a bányaadó meghatározott hányadát az a birtokos kapta, akinek a földjén a bánya volt, de maga a birtokos is nyithatott bányát.

a kommunista rendszerű országokban az 5 évre szóló, szovjet mintára bevezetett népgazdasági tervek elnevezése. Magyarországon a "szocialista építés" érdekében 1950-1985 között 6 ötéves tervet dolgoztak ki és vezettek be.

az uralkodó uralma alá öröklés, s nem választás jogán tartozó területek. Főként a Habsburg-dinasztia osztrák tartományait (Ausztria, Karintia, Krajna, Stájerország, Tirol és Vorarlberg) nevezték örökös tartománynak.

a jobbágyfelszabadítás egyik módja Magyarországon 1848 előtt. Ennek alapján a jobbágyok a használatukban lévő úrbéres földek tulajdonjogát és az úrbéri terheket meghatározott váltságösszeg lefizetésével örökre megválthatták. Az 1839-40. országgyűlés által elfogadott önkéntes örökváltság esetén a kártalanítás összegében és módjában a jobbágynak földesurával kellett megállapodnia. A kötelező, általános és állami kárpótlás mellett végrehajtandó örökváltságot az 1848. évi utolsó rendi országgyűlés fogadta el.

(1282) a francia uralom ellen kirobbant szicíliai népi fölkelés elnevezése. Az elnevezés onnan származik, hogy a felkelésre a vecsernyére hívó harangszó adta meg a jelt. Az egész Szicíliára hamarosan kiterjedő fölkelés eredményeként kiűzték az 1268-tól ott tartózkodó francia megszállókat.

templáriusok: a szentföldi zarándokok védelmére Hugo de Payens által 1119-ben alapított keresztes lovagrend. 1128-ban kapott pápai megerősítést. 1139-ben közvetlen pápai fennhatóság alá kerültek. Főként Franciaországban nagy vagyont halmoztak fel. A Szentföld mohamedán kézre jutása (1291) után feladatuk megszűnt, katonai szerepüket elvesztették. Nemzetközi méretekben folytatott pénzügyleteik miatti népszerűtlenségüket kihasználva IV. (Szép) Fülöp francia király vagyonukat lefoglalta, sokat közülük fogságra vetett vagy megégettetett. 1312-ben javaslatára a pápa eretnekség és haszontalanság miatt feloszlatta.

a középkorban az arabok, majd általában a mohamedánok elnevezése. A szaracén elnevezésből származik a magyar szerecsen név is.

a Habsburg-ház, illetve a kormánypárt túlbuzgó, szolgalelkű hívének gúnyneve a 19. századi Magyarországon. Az elnevezés gróf Festetics Rudolf tiszttartójának Petsovits Istvánnak nevéből származik, aki az udvarhű konzervatív főurak szolgalelkű híveként ura birtokán vendégelte meg a kormánypárt agitátorait.

Örményországban keletkezett kis-ázsiai eretnekmozgalom a 6-9. században. Tanításuk szerint a jó és a rossz a világ két teremtő őselve, s az állam és az egyház a rossz műve. Tagadták a böjtöt, az ereklyék és a szentek tiszteletét, elvetették az egyházi szertartásokat. A 9. század közepén a bizánci uralom alatt levő több Kelet-kis-ázsiai határvárosban átmenetileg a hatalmat is megszerezték. Tanaik erős hatást gyakoroltak a bogumilok nézeteire.

a bogumilok tanításaival lényegében azonos nézeteket hirdető eretnekmozgalom tagjai a 12-13. századi Észak-Itáliában.

Nesztoriusz konstantinápolyi pátriárka által alapított irányzat hívei az ókeresztény egyházban. A Szűz Mária istenanyaságát tagadó felfogásuk miatt eretneknek nyilvánították őket. Ma többségük Szíriában, Irakban, Iránban és az USÁ-ban él.

az anabaptisták felekezetéből a 19. század első felében kivált vallási szekta. A svájci Samuel Fröhlich alapította. Templomaik, hivatásos papjaik nincsenek, csak felnőtteket keresztelnek, tiltják az esküt és a fegyverfogást, megünneplik a szombatot. Híveik főként Nyugat-Európában, az USÁ-ban és a Balkán-félsziget egyes részein élnek.

az ókorban Észak-Afrika berber őslakói, a középkorban az Ibériai-félsziget (a mai Portugália és Spanyolország) és Észak-Afrika mohamedán vallású arab hódítói, illetve ezek utódai.

Jézus közeli visszajövetelét váró amerikai vallási felekezet tagjai. 1830-ban alapította Josep Smith. Az egyházat a 12 apostolból álló tanács vezeti, élén a "látnok"-kal. A mormonok alapították az USA egyik tagállamát, Utah-ot.

a keresztény hitre áttért arabok neve a középkori Spanyolországban. Főként földművesek és kézművesek voltak. Áttérésük ellenére az inkvizíció üldözte őket. 1609-1610-ben kb. félmillió moriszkót űztek ki Spanyolországból.

(német-csatlakozás) Ausztria Németországhoz csatolását szorgalmazó politikai mozgalom. A 19. században keletkezett irányzat az I. világháború után megerősödött. 1933-tól a hitleri Németország nyíltan törekedett az Anschlussra, amely Ausztria bekebelezésével 1938-ban valósult meg. Az 1955. évi osztrák államszerződés tiltja Ausztria Németországgal való bármilyen fajta egyesülését.

(szláv) Kis-Ázsiából kiinduló eretnekmozgalom Bulgáriában és a Balkán-félsziget északi részén a 10-12. században. Mozgalmuk Franciaországban, Itáliában és a Német-Római Birodalomban is elterjedt. A jelenségeket Isten két fiának, a jónak és rossznak a küzdelméből vezették le. A korabeli társadalmi rendet és intézményeket a sátán művének tartották. Tanításaik a 13. században központjukká lett Boszniából terjedtek át Magyarország déli részére. Több magyar király vezetett hadjáratokat ellenük.

(görög-tiszta) aszketikus eretnekmozgalom a középkori Európában. Feltehetőleg a Balkán-félszigeten keletkezett és innen terjedt el a 12. században. Tanításaik a bogumilok elveivel mutatnak rokonságot. A világ bűneit aszkézissel vélték megváltani, elvetették az egyház és a pápaság világi hatalmát. Az inkvizíció kegyetlen üldözése ellenére mozgalmuk több helyen (Franciaországban mint albigensek) a 14. századig fennmaradt.

a katarok eretnekmozgalmának Dél-Franciaországban elterjedt ága a 12-13. században. Nevüket a dél-franciaországi Albi városáról kapták. Elvetették a katolikus egyház számos hittételét és világi hatalmát. A 13. század első felében a keresztes hadjáratok kiirtották őket.

(szláv) elsősorban bormérésre használt régi magyar űrmérték. Legelterjedtebb fajtája a magyar akó (54,3 liter).

(francia) az államnak saját területe felett mindenre és mindenkire kiterjedően gyakorolt fő hatalma, valamint más államoktól és a nemzetközi szervezetektől való teljes függetlensége.

(latin) egy vagy több állam fegyveres támadása egy másik állam szuverenitása, területi épsége vagy politikai függetlensége ellen, új területek szerzése, a lakosság leigázása és a belügyekbe való erőszakos beavatkozás céljából. Az agresszió nemzetközi bűncselekménynek, a béke elleni bűntettnek számít.

(görög) az ókori Görögország poliszainak főtere, piac- és vásártere, a népgyűlések, a hadi gyülekezések és a törvénykezés színhelye. A városállam (polisz) politikai, társadalmi és vallási életének a központja, amelyet díszes középületek, szentélyek és oszlopos csarnokok vettek körül.

(latin) az ókori Rómában és a birodalomban a gabonaellátást, a köztulajdont, a piacot, az árakat, a közbiztonságot, a fürdőket és a közerkölcsöt ellenőrző városi tisztviselő. Számuk eredetileg 2, utóbb 4, majd Julius Caesar korától 6 volt.

(latin-eltörlés, megszüntetés) a rabszolgaság megszüntetését célul kitűző mozgalom a 18. század végén és a 19. században. Legjelentősebb az USA-ban volt, ahol a mozgalom hívei agitációs eszközökkel (pl. H. Beecher-Stowe: Tamás bátyja kunyhója c. regénye) és különböző akciók szervezésével küzdöttek a rabszolgák fölszabadításáért. 1863-ban a feketék formális egyenjogúságot kaptak, de a faji megkülönböztetés még sokáig fennmaradt. Európában 1820-ig a rabszolga-kereskedelmet mindenütt eltörölték. A rabszolgaságot a brit gyarmatokon 1838-ban, a francia gyarmatokon 1848-ban szüntették meg.

A Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) keretében, 1954-ben alakult értelmiségi klub. 1956 elejétől aktívan támogatta a politikai megújulást, az általa szervezett nagy hatású viták jelentősen hozzájárultak az 1956. októberi forradalom kirobbanásához, melynek leverése után betiltották, vezető személyiségeit letartóztatták és bebörtönözték.

(orosz-szétrombolás) Oroszországban 1917 előtt rablásokkal és gyilkosságokkal együtt járó zsidóüldözés.
A 20. században a nemzeti, vallási és faji kisebbségek ellen elkövetett erőszakos akciók.

a birtokos nemesek elnevezése Oroszországban a bolsevik hatalomátvétel előtt. Birtokaikat eredetileg állami szolgálat fejében kapták. Oroszországban általában így nevezték a földbirtokosokat.

Augustus uralkodásától a császári testőrség a Római Birodalomban. Gyakran emeltek, illetve taszítottak le a trónról császárokat, akik hatalmuk biztosítása érdekében különféle privilégiumokat biztosítottak nekik.

az ellenség által uralt területre behatoló, ott fogoly-, zsákmányszerzést stb. végző, főként könnyűlovas csapatokkal végrehajtott katonai akció. Magyarország történetében nagy jelentőségre tett szert a török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc korában.

ünnepélyes formában kihirdetett, tartalmilag különböző kérdésekben határozó uralkodói rendelet.
A Habsburg-ház dinasztikus öröklését szabályozó törvények. 1713-ban III. Károly az osztrák tartományokban az úgynevezett Pragmatica Sanctioval kiterjesztette családja nőágára is a trónöröklési jogot. Magyarországon az 1723. évi Pragmatica Sanctionak nevezett törvények mondták ki a Habsburg-család nőágának trónöröklési jogát, s egyben elismerték Magyarország rendi különállását, a rendi alkotmány és a nemesi privilégiumok fenntartását. A Pragmatica Sanctio értelmében foglalhatta el Mária Terézia a magyar trónt.

a gyülekezetek elöljárói az őszkereszténység korában.
A püspök utáni legmagasabb fokozat a római katolikus egyházban.
A presbitérium választott világi tagja a protestáns egyházakban.

kiváltság, előjog.
Adományokat vagy kiváltságokat tartalmazó, ünnepélyes formában kiállított, rendszerint fémbe vagy viaszba nyomott, zsinóron függő pecséttel ellátott oklevél.

hivatali idejét letöltött consul az ókori Rómában. Többnyire tartományi kormányzóvá nevezték ki őket. A császárkorban a provinciák kormányzójának címe.

az angol polgári forradalom kitörése előtt ülésezett törvényhozó testület. I. Károly a skót presbiteriánusok elleni háború folytatásához szükséges adók megszavazására hívta össze, de a parlament ehelyett a polgárság és új nemesség királyi hatalommal szembeni sérelmeit tárgyalta, ezért a király feloszlatta.