Fogalmak - történelem

gyapjúszövet tömörítése, amely során a feldolgozott szövet vízhatlanná válik.

személyek vagy embercsoportok - elsősorban politikai okokból - lakóhelyükről való eltávolítása, rendszerint vidékre (esetleg külföldre) történő kilakoltatása.
A II. világháború után 1946-ban, majd 1948-ban kb. 200 ezer németet telepítettek ki Magyarországról Németországba. 1946-ban több tízezer magyart űztek el Csehszlovákiából, akik Magyarországra kényszerültek távozni. 1951-ben Budapestről s számos vidéki településről az ország kisebb falvaiba, illetve internálótáborokba hurcolták az "osztályidegen"-nek minősítetteket hozzátartozóikkal együtt, akik 1953-ban nyerték vissza korlátozott mozgási és személyes szabadságukat.

az állam (írott vagy íratlan) alaptörvénye, amely rögzíti az államformát, a legfőbb állami szervek nevét és működési módját, az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit stb.

Államvédelmi Hatóság, 1948-1956 között működő magyar kommunista terrorszervezet. (Elődszervezetei révén azonban 1945-től hozzájárult a kommunisták szerepének növekedéséhez.)

egy adott terület népességének életét irányító legfőbb hatalmi szervezet, de gyakran használjuk "ország" értelemben is.

egy gyár, földterület vagy intézmény elvétele eredeti tulajdonosától és állami tulajdonba vétele.

Nagy Imre első miniszterelnökségének korszaka (1953-1955), amelynek során jelentős reformokat vezettek be.

az 1945 után gazdaságilag gyorsan fejlődő, kisebb távol-keleti államok (Dél-Korea, Tajvan, Hongkong és Szingapúr) gyűjtőneve.

olyan bírósági eljárás, amely hamis vádak alapján, forgatókönyvszerűen zajlik, ítéletei már a per kezdete előtt megszületnek, résztvevői pedig gyakran előre megtanult szöveget mondanak el. Lehet nyilvános (ekkor kirakatpernek is nevezik) vagy zárt tárgyalás is.

a termőföld szövetkezetesítése, közös használatba vonása. A kommunista agrárpolitika jellemző vonása. Nem jelenti a földek államosítását.

a magyar nyelv gyarapítását, hajlékonyabbá és választékosabbá tételét célul tűző szellemi mozgalom a 18. század végén és a 19. század első felében. A nyelvújítási mozgalmat Kazinczy Ferenc vezette.

(latin-hírnök, követ) valamely kormány mellett működő pápai követ. Magyarországra 1920-ban érkezett az első nuncius. 1945-ben a magyar kormány kiutasította a nunciust az országból, ezzel megszakadt a diplomáciai kapcsolat Magyarország és a Vatikán között, melyet 1990-ben állítottak helyre.

(latin) a kancellárián, illetve különböző helyi önkormányzatoknál (vármegye, város, község) működő jegyző. A notarius szóból származik a nótárius elnevezés.

a közigazgatási egységek görög neve az ókori Egyiptomban, melynek élén a kormányzó (nomarkhosz) állt.

(latin-semmi) a történetileg kialakult társadalmi normák és kulturális értékek tagadása, a cselekvés haszontalanságát és a lét értelmetlenségét hirdető felfogás és magatartás.

a köznép érdekeinek védelmére a plebejusok által választott tisztségviselő az ókori Rómában. A néptribunus intézménye a plebejusok és a patríciusok közötti küzdelem eredményeként a Kr.e 5. században alakult ki. Eleinte 2, később 10 néptribunust választottak, akik személyük sérthetetlensége következtében egyre több jogot szereztek maguknak (vétójog stb.). Tisztségük a császárkorban jelentőségét elvesztette.

a közös eredet, történelem, kultúra és nyelv által egymáshoz kapcsolódó emberek összessége. A nép és nemzet fogalma szorosan összefüggő és egymástól nehezen megkülönböztethető kategória.

az ősközösségi társadalom alapvető gazdasági-társadalmi egységét jelentő, közös őstől eredő, vérrokonság által összekapcsolt emberek csoportja.

valamely ország területén élő, nem a többségi nemzethez tartozó, elsősorban a nyelv és a kultúra közössége alapján összetartozó, kisebbségben lévő népcsoport.

(arab) a mogul birodalom helytartóinak, majd a birodalomtól elszakadt területek urainak a címe a feudális Indiában. Átvitt értelemben így nevezik a dúsgazdag embereket is.

(latin) valamely bukott társadalmi-politikai rendszer, illetve trónfosztott uralkodócsalád hatalmának többnyire erőszakos eszközökkel történő visszaállítása.

(latin) hitét elhagyó vagy megtagadó. Hazáját, politikai meggyőződését, valamilyen közösséghez való tartozását eláruló, megtagadó, az ellenséghez átálló személy.

(latin) királyi felségjogon élvezett jövedelem a feudális Magyarországon. A nagyobb regálék (harmincad, sómonopólium, kamarahaszna, nemesfém-monopólium) mindvégig a király bevételei maradtak, a kisebb regálék (kocsmálás, malomtartás, húsmérés, vám-és révjog, vásárjog, tizedbérlés) a 13. századtól földesúri és városi jogok lettek. A regálék 1526-ig az uralkodó fő jövedelmi forrását képezték, a 16. századtól jelentőségük csökkent, de a 18. században még mindig a jövedelmek több mint 1/4-ét adták.

(latin) a Habsburg-ellenes magyarországi küzdelmek vezetőinek és résztvevőinek a bécsi udvar és a hozzá hű alattvalók által használt, a kuruccal azonos tartalmú elnevezése.

(latin) az aláírt nemzetközi szerződésnek a szerződő állam törvényhozó vagy államhatalmi szerve által történő megerősítése. Általában az időbeli korlátozás nélküli, nagy jelentőségű és több oldalú szerződéseket ratifikálják.

(orosz) a hivatalos görögkeleti egyház ellen fellépő vallási irányzat követői Oroszországban a 17. század közepétől. Az óhitűeknek is nevezett raszkolnyikok felléptek az államhatalom érdekeit szolgáló egyházi reformok ellen. A cári hatalom által üldözött mozgalom főként a parasztok és városi szegények között terjedt el, gyakran antifeudális vonásokkal párosulva.

(arab-nyáj) a földművelő és adófizető muzulmán és nem mohamedán alattvalók gyűjtőneve a Török Birodalomban. Földtulajdonuk nem volt, de a használatukban lévő földet birtokolták és utódaikra örökíthették. A ráják előtt a társadalmi felemelkedés útja teljesen el volt zárva.

(szanszkrit-fejedelem, király) az állam fejének neve az ókori Indiában. A középkortól fejedelmi cím volt.

a szerbek magyar neve. Használata a 15. századtól terjedt el. A 19. században a szerb népnév fokozatosan kiszorította. Az elnevezést őrzi pl. Ráckeve neve, ahová a török hódítók elől menekülő szerbek a 15. században települtek le.

(héber) zsidó pap. A Kr.e. 2. századtól rabbinak nevezték a törvény (Tóra) ismerőit és tanítóit, akik évszázadokon keresztül a zsidó közösségek szellemi vezetői is voltak.

(latin) valamely tisztségbe vagy birtokba való beiktatása a középkorban.

(latin) törvényes uralkodó nélküli időszak. Általában az uralkodó halála, lemondása, trónfosztása után akkor következik be, amikor a következő uralkodó valamilyen ok miatt nem foglalhatja el a trónt.

a perbeli bizonyítás módja a középkorban. Bizonyíték hiányában vagy ahelyett istenítélettel állapították meg a bűnösséget, ennek során a bizonyítási eljárásnak alávetett személyt tüzespróbának, vízpróbának vetették alá, illetve bajvívásra, sorsvetésre, tetemrehívásra kényszerítették. Az istenítélethez fűződő felfogás szerint, ha az illető személy ártatlan eme tortúrák során semmi bántalom, károsodás nem érheti, mert Isten ezektől megvédi. Magyarországon az istenítéletet a korai középkorban gyakrabban alkalmazták, a bajvívás kivételével a 14. századtól megszűnt.

erdős, bozótos terület kiirtásával keletkező, művelésre alkalmassá tett föld. Nem számított a jobbágytelekhez, de használatáért a jobbágy különféle szolgáltatásokkal tartozott földesurának. A jobbágyrendszer megszűnésekor (1848) az irtások nagy része földesúri kézen maradt.

az erdőterület kiirtása eredményeként nyert földön (irtás) keletkezett település. Az irtásfalvakban egységet alkotott a házhely, a szántó és a legelő, nem volt dűlő és nyomás. Magyarországon főként a Felvidéken (mai Szlovákia) és Erdélyben keletkeztek a 12-15. században, majd a 18-19. században.

protonotarius (görög-latin) az országos hatáskörű bírák (nádor, országbíró, kancellár, személynök) mellett működő írástudó, jogban jártas személy a feudális Magyarországon. Feladata volt az ítéletek és egyéb bírói határozatok megszövegezése. Tisztsége 1868-ban szűnt meg.

Attila hun király nevének jelzője a Nyugat-európai mondákban. Később az Attilát szimbolizáló kifejezéssé vált.

(görög) az öt legfőbb állami hivatalnok neve az ókori Spártában.

(francia) minden oldalról valamely idegen állam által határolt, de más államhoz tartozó terület, illetve önálló állam (pl. Monaco, San Marino).

predesztináció (latin) a református vallás alaptétele, amely szerint Isten eleve elrendelt minden embert az üdvösségre vagy a kárhozatra, s ez független az ember jó vagy rossz cselekedeteitől.

(angol) az uralkodó által adományozott, öröklődő angol főnemesi cím. Eredetileg hűbérúr jelentéssel bírt. A 19. századtól a gazdasági élet vezető személyiségei is megkaphatják a lord méltóságot. A lordok többsége tagja az angol parlament felső házát jelentő lordok házának.

a legfőbb igazságügyi tisztségviselő Nagy-Britanniában, aki a lordok házának elnöke és a kormány tagja.

a parlament felsőházának elnevezése Nagy-Britanniában. A 19. századtól tagjai főnemesi címet kapott, nem arisztokrata származású személyek is lehetnek.

(latin) a Római Birodalom védelmét szolgáló, a császárkorban létesített határvonal. A természetes határok mentén őrtornyokkal megtűzdelt kőfalból, földsáncból építették ki.

(latin-francia) valamely társadalmi vagy politikai cél megvalósítására létrejött egyesülés, szövetség. A feudalizmus idején a főúri hatalmi csoportosulások elnevezése. A középkori Magyarországon bárói ligák harcoltak a központi hatalom , de általában egymás ellen.

(latin) a magasabb rangú közhivatalnokok és a papok előtt a fascest hordozó hivatali szolga az ókori Rómában. Hatáskörükbe büntetés-végrehajtás és rendfenntartás is tartozott.

a nádort követően a legmagasabb országos méltóság a feudális Magyarországon. Eredetileg a királyi birtokok és udvartartás felügyelője, illetve irányítója, valamint a királyi jelenlét ítélőszékének vezetője, mint a király helyettese. Miután feladatait a nádor és a tárnokmester vette át, a 14. századtól fő feladata az igazságszolgáltatás és az ehhez kapcsolódó oklevélkiállítás volt. A 18-19. században a nádor általános helyettese. 1884-1944 között hatáskör nélküli cím.

I. Ferenc József által az osztrák császárságnak adott "alkotmány". 1849. március 4-én a csehországi Olmützben adták ki. Az olmützi alkotmány visszavonta az 1848. áprilisi magyar törvényeket, eltörölte az 1848 előtti rendi alkotmányt, leválasztotta Magyarországról Erdélyt a Partiummal, Horvátországot és Szlavóniát, valamint Bácskát, a Temesközt és a határőrvidékeket, s elrendelte Magyarország beolvasztását az osztrák császárságba.

(latin) I. Mátyás király könyvtára, illetve annak fennmaradt darabjai. A 15. század második felének európai hírű könyvtára kb. 2000-2500 darabból állt, s főként antik és keresztény szerzők műveit tartalmazta. A török hódoltság idején nagy része elpusztult. Magyarországon 44, a világ többi részén ma 194 corvina található.

(latin) függő helyzetben levő félszabad társadalmi réteg tagja az ókori Rómában. A cliensek a Kr.e. 7. században tüntek fel. A cliens a patrícius családjához tartozott, aki patrónusa (védője), a hatóság előtti képviselője és vagyonának védője volt. Patrónusának engedelmességgel tartozott, választáskor rá- vagy vele szavazott, a háborúba elkísérte; ellene nem tanúskodhatott. Kr.e. 400 körül teljes jogú polgárokká váltak.